Szerző: Steffen Neumann

A cikk megjelent a Glasford honlapjának hírlevél, szakcikk rovatában 2014.03.11.-én (www.glasford.com)
 

A közép-európai vezetők egyre gyakrabban helyezkednek el külföldön. Versenyelőnyük, hogy rugalmasak, jól képzettek és nagy tapasztalatuk van a változó vállalati környezet terén.
 
A multinacionális vállalatoknál a középvezetői réteg főként belföldiekből áll, a top vezetők viszont gyakran külföldről jönnek. A közép-európai országokra a 90-es években volt ez jellemző, főként külföldi, nyugati tulajdonú vállalatok esetében. Miután átvettek egy korábban állami üzemet vagy megalapítottak egy leányvállalatot, a vezetői szintet automatikusan az anyavállalat külföldi szakemberei töltötték be. A helyi alkalmazottaknak átadták a vállalati filozófiát, pótolták a hiányzó know-how-t és mindeközben élvezték az anyavállalat bizalmát.
 
Napjainkban, húsz évvel később, a közép-európai külföldi tulajdonú vállaltoknál többnyire már helyi szakemberekkel töltik fel a felső vezetői szintet is. Még a régióért felelős menedzserek is az érintett országokból jönnek.
 
A nyugati vezetők száma a régióban 2000-2005 között csökkent, de az utóbbi években ez a csökkenési tendencia megállt. Ennek több oka van. A régió még mindig vonzó a befektetők számára, jóllehet már nem áramlanak be úgy mint tíz évvel ezelőtt. Minden új befektető elsősorban a saját vezetőségét hozza magával. „Az a trend, hogy a felsővezetőket külföldre delegálják, a globális fejlődés része, amit a gazdaság előrehaladó nemzetköziesedése is jellemez" - mondja David Buchberger, a Glasford International, felsővezetők közvetítésére specializálódott globális személyzeti tanácsadó cég elnöke. 
 
Az expatok -  ahogy a kiküldetésen lévő vezetőket nevezik - növekvő jelentőségének egyik legfőbb faktora, a kiküldetés okának megváltozásában (eltolódásában) keresendő. Habár egy külföldi leányvállalat kialakítása, illetve továbbfejlesztése még mindig első helyen áll, de egyre inkább előtérbe kerül a célzott külföldi kiküldetés a karriertervezés és a tehetséggondozás szempontjából.

Ez most már nem csak nyugat-keleti irányban működik, hanem visszafelé is. Így lehetséges, hogy a vezetői szinteken Párizsban, Londonban vagy Zürichben is egyre gyakrabban találkozhatunk közép-európai munkaerővel. „Ez egy meghatározó eleme a személyzeti fejlesztésünknek, hogy a külföldről hozott speciális szaktudást később a hazájukban tudják kamatoztatni. Vagy akár lehet ez a következő karrier állomása is a munkavállalónak, ha egy vezetői pozíció egy regionális vagy globális központban található.“ - erősíti meg Erich Weinhandl, a Mondelez Europa Services (korábban Kraft) személyzeti vezetője. Az élelmiszeripari vállalatnál a közép-európai expatok száma folyamatosan növekszik.
 
A nyugati országokba való delegálás mellett szólnak azok az előnyök, amikkel a közép-európai expatok rendelkeznek: „Általában magasan képzettek, kiemelkedő nyelvtudással rendelkeznek és a gyorsan változó vállalati környezetben nagy tapasztalattal rendelkeznek“ - állítja Oliver Schmitt, a Glasford közép-és kelet-európai koordinátora. „Ezért van az, hogy ők különösen alkalmasak a vállalati struktúra egy új piacon való kialakítására“ - folytatja Schmitt. „A közép-európai expatok rugalmasabbak és nagyobb hajlandóságot mutatnak a hazájuktól távol dolgozásra, a nyugatról származó expatokhoz képest.“ – állapította meg Christian Stieglitz, az EGIT International személyzeti vezetője.
 
Vállalti szemszögből nem szabad figyelmen kívül hagyni Erich Weinhandl megállapítását, miszerint a CEE régió expatjainak a munkabér költségei is jelentősen alacsonyabbak, mint a nyugatiaké. „Ezen kívül még a integrálódási / beilleszkedési hajlandóság is magasabb náluk és családjaiknál“ - fűzte hozzá Weinhandl a Mondelez-től. A CEE régió delegáltjainál a fogadó ország és hazájuk közötti ingázásra való hajlandóság is magasabb.
 
A mobilitásra való hajlandóságot gyakran már a tanulmányok, szakmai gyakorlatok alatt fel lehet fedezni egy munkavállalónál. Úgy mint Miloslav Langer-nél, aki a cseh-osztrák határvonal közelében nőtt fel, egy osztrák középiskolába járt, viszont Prágában végezte felsőfokú tanulmányait, mialatt egy szemesztert Bécsben végzett el. Prágai és müncheni karrierállomásai után ma, 38 évesen a BMW Austria Bank salzburgi központjában vezet egy nemzetközi, osztrákokból, horvátokból és magyarokból álló csapatot.
 
A közép-európai menedzserek számára a vállalat nyugati székhelyén jellemző magasabb kereseti lehetőségek is vonzerőnek számítanak."Ez főként tíz évvel ezelőtt volt fontos, amikor a csehországi és a világpiac keresetek közötti különbségek még nagyobbak voltak" - meséli Jan Kiksovsky, aki 10 évig dolgozott a Procter & Gamble brüsszeli és genfi székhelyén pénzügyi vezetőként. A magasabb kereseti lehetőségnél fontosabb volt számára azonban, hogy lehetőséget kapott arra, hogy a szakmában nemzetközileg legelismertebbekkel kerüljön megmérettetésre, és ezáltal további előrelépéshez szerzett ismereteket.
 
A legfőbb motiváció még mindig a karrierlehetőségek javítása. „Számomra ez a szakmai előremenetelem szempontjából óriási lehetőség volt“ - mondja egy lengyel manager, aki 2 évig CFO-ként dolgozott Svájcban a Novartis OTC-nek. „Külföldi tartózkodásom egyértelműen plusznak számított, amikor visszatértem“ - nyilatkozik a 43 éves férfi. Azóta ismét úton van: pénzügyi vezetőként tevékenykedik egy vállalatcsoportnál Szingapúrban. Úgy érzi, honfitársai is jól fel vannak készülve a külföldi munkákra. Ahogy ő tapasztalja: „A lengyelek külföldön nagyon pozitív képet mutatnak. A munkaadók megbecsülik a nyelvtudásunkat, a jó képzést és a képességet arra, hogy komoly kihívásokkal is meg tudunk küzdeni“
 
Az említett pozitív kép is segíthet a gyorsabb beilleszkedésben, mondja egy másik lengyel szakember, aki Párizsban a L’Oreal –nál két évig Kelet-Európáért felelős marketingvezetőként dolgozott. Mivel akkoriban ő egyike volt a legelső közép-európai delegáltaknak, nagy feltűnést keltett a kollégái körében. „Nagyon kíváncsiak voltak rám és a hazámra“ – meséli.
 
De ne legyenek illúzióink. Aki nyugati menedzserként keletre megy, megtámadhatatlannak számít és az anyavállalat teljes körű védelmét élvezi. Fordítva viszont, ha keletről jött menedzser nyugaton szeretné megállni a helyét, jobban kell teljesítenie a helyi menedzsereknél, hogy hosszú távon is helyt álljon.
 
„A közép-európai szakemberek, ha keleti irányban indulnak el, rendelkeznek egy további, jelentős versenyelőnnyel is“ - mondja Oliver Schmitt: „Amikor keletre delegálnak egy ilyen szakembert, komoly előnyt jelent a hasonló mentalitás, a közös tapasztalat a gazdaság átalakulásáról, és a közös szláv nyelvcsalád“ – jegyzi meg a Glasford fejvadásza. Ez egy jelentős pluszt jelent a nyugati kollégákkal szemben, amivel az expatok maguk is tisztában vannak: „A közös múltunk a szocializmusból és a közös nyelvcsalád, egy hatalmas előny. Oroszországban ugyanis még a top menedzserek sem beszélnek angolul.“ - emlékszik vissza Jan Grünwald, aki összesen 4 évet töltött Moszkvában, először a Jungheinrich-nél majd a Linde Gas-nál dolgozva.
 
A hasonló mentalitásnak és nyelvnek, pénzben mérhető előnyeit is tapasztalhatjuk. Kutatások kimutatták, hogy a beilleszkedési fázis akár 10 hónapig is tarthat. „A nyelvtudásom nélkül ez még sokkal tovább tartott volna, ha nem örökké“ – mondja Grünwald. A ma 42 éves szakember, aki a cseh, szlovák, lengyel és ukrán Phönix Zeppelin pénzügyi vezetője, egy további különösen Oroszországra jellemző nézőpontra hívja fel a figyelmet: „Nem minden külföldi szembesül ugyanazzal a bánásmóddal / megítéléssel aki a közép-európai régióból jön. Ennek főként történelmi okai vannak. A lengyelek például kevésbé kedveltek, a két ország közti múltbéli konfliktusok miatt.  A magyarokat sem kedvelik a nyelv miatt. A cseheket viszont semlegesen fogadják, de gyakorlatilag szlávoknak kezelik őket.
 
Már a vállalatok is felismerték a kulturális hasonlóságokkal rendelkező területek értékét. Az  EGIT-nél,  az osztrák Erste Group-hoz tartozó IT-szolgáltatónál dolgozó CEE-vezetők az egész régióban, ahol a vállalat jelen van, folyamatosan változtatják állomáshelyüket. Ez a régió Csehországtól kezdve, Szlovákián, Magyarországon át Romániáig, Szerbiáig és Horvátországig terjed ki. Még Kerstin Schuster az osztrák Constantia Flexibles csomagolóipari vállat  személyzeti vezetője is a közép-európai expatokat tartja ebben a térségben a legjobb választásnak. Hiszen bármelyiküket is kérdezed, a közép-európai felsővezetők bármikor szívesen megismételnének egy külföldi tartózkodást, valamint a tudásuk és a mentalitásuk a multinacionális vállalatok számára is aranyat ér.